Előzménye, okai

A világháború utáni békeszerződések nehezítették a talpra állást, a világpiac jelentős mértékben beszűkült. A háború okozta teljes károkat Németországnak és szövetségeseinek kellett fizetnie (1921-ben a jóvátételt 33 milliárd amerikai dollárban állapították meg), az angolok és a franciák ebből törlesztették – volna – tartozásaikat az Egyesült Államok felé. Az USA-ban 1921-ben, míg Európa több országában a húszas évek közepe felé sikerült helyreállítani a károkat, ám a fellendülés csak rövid ideig tarthatott.

Kirobbanása

A háború után a világgazdaság vezetését az USA vette át, de nem volt tisztában a megváltozott gazdasági szerepével. A kialakult új gazdasági rendszerben az egész világ az USA rövidlejáratú kölcsöneitől függött, - köztük Nagy-Britannia és Németország is - de ő továbbra is csak a belső piacaira koncentrált és folyamatosan változtatta a hitelpolitikáját. Végül 1928 januárjában a Federal Reserve (az USA jegybankrendszere) megemelte az alapkamatot. Ennek hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul a többi országban is felemelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. Mindezt tovább tetézte az 1929. augusztusban kezdődő gazdasági recesszió. Világszinten túltermelés alakult ki, s hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is. Ezek után 1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag – a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett. Az igazi mélypont október 28-án jött, ekkorra 19%-os (hozzávetőlegesen ötven milliárd USA-dollárnyi veszteség) csökkenés mutatkozott.

Bankválságok az Amerikai Egyesült Államokban

Az Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, lévén hogy ez a központi bankok feladatkörébe tartozik. Így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első csődhullám 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpör egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.
A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett.

Válságkezelés az Egyesült Államokban

Eleinte sem az általános (mint például az általános takarékoskodás), sem pedig a rendkívüli (például kávéval fűtötték a mozdonyokat) intézkedések nem segítettek.

New Deal

Az állami gazdaság beavatkozásának elvét – melyet John Maynard Keynes dolgozott ki, és a kereslet növelését vette célba – ugyan elutasították, mégis a gazdaságpolitika részévé vált Franklin Delano Roosevelt "New Deal" elnevezésű gazdasági reformprogramján keresztül. A jelentősebb intézkedések között fontos megemlíteni, hogy az USA is letért 1933 márciusában az aranyalapról, főleg azért mert a $ 9 hónap alatt 40%-ot veszített az értékéből. Március 3-16. bankzárlatot rendelnek el és felállítanak egy segélyfolyósító intézményt is. Továbbá megtiltják az arany kivitelét az országból, illetve korlátozzák a $ kiáramlását is. Szigorú banktörvényt és szigorú szabályokat vezettek be az értékpapírpiacon, amit szigorú adatszolgáltatási kötelezettséggel is párosítottak, ezek hatására 1933-ban ismét fellendülés kezdődött. A fellendülés végül 1937-ig évi 10%-os volt, de a munkanélküliség továbbra is két számjegyű maradt. Ez a probléma csak a II. világháború után szűnt meg.

Válságelméletek

Kortárs magyarázatok:
Likviditációs elmélet: sokan a természetes megújulás hívei voltak, azt gondolták, hogy a válság büntetés a korábbi túlzott spekulációért, így nem szükséges a beavatkozás. Likvidálni kell mindent, hogy egy egészséges, új gazdaság jöjjön létre.

Modern magyarázatok:
Monetarista hipotézis: kidolgozói Milton Friedman és Anna J. Schwartz szerint túl gyorsan csökkent a pénzkínálat. A kirobbanás a Federal Reserve Board felelőssége (aki a világ legnagyobb aranykészleteivel rendelkezett), ahol vezetőinek szemében a végső hitelezői szerep lehetősége fel sem merült.
A háztartások fogyasztási szokásainak megváltozása: A tartós fogyasztási cikkek piacának növekedése – megjelenik az autó, mint tömegfogyasztási cikk amit részletre (hitelre) vásárolnak meg, de a gazdasági recesszió miatt visszafogják a kiadásaikat az emberek ami kumulatíve növelte a válság hatását.

New York-i részvénytőzsde eseményei

A világgazdasági válság előtt részvénypiaci buborék alakult ki a New York-i részvénytőzsdén. A New York-i részvénytőzsde részvényindexe a Dow Jones Industrial Average (DJIA) 1929. szeptember 3-án érte el csúcspontját. A részvények túlértékeltségét mutatja hogy a részvények átlagos P/E mutatója 1929 szeptemberében magasan a történelmi átlag (ezzel együtt a racionális érték) fölött volt. A buborék kipukkanása hamarosan be is következett. Első lépésként szeptember 5-én esett az index. Októberben a bizonytalanság átcsapott zuhanásba és pánikba: október 23-án nagyon magas forgalom mellett a részvények zuhanórepülésbe kezdtek. A Dow Jones index a mélypontját 1932. július 8-án 34 hónappal az 1929. szeptemberi csúcs után érte el, ami közel 3 év alatt mintegy 90%-os csökkenést jelentett. A részvények válság előtti túlértékeltségét az is mutatja, hogy az index az 1929 évi magas határt majd csak 25 év múlva 1954-ben lépte át.

A gazdasági válság hamar átterjedt Európára is, de hatása teljes mértékben 1931-ig nem volt érzékelhető.

Hatása Európában

Ausztria
Európán belül először Ausztriában robbant ki 1931-ben a gazdasági válság. Ennek az oka, hogy a Monarchia felbomlása után nem volt már szükség a hatalmas bankokra Bécsben, amit a bécsi bankok nem ismertek fel. 1931 májusában a Kreditanstalt bejelentette fizetésképtelenségét, ami világszintű megdöbbenést váltott ki, és összeomlást idézett elő egész Közép-Európában. Az állam kénytelen volt közbelépni és a költségvetés magára vállalta a bank konszolidációját (amibe majdnem beleroppant). Németország

Igen súlyos volt a helyzet Németországban, amely az – ekkor elapadó – amerikai kölcsönöktől és befektetésektől függött, a munkanélküliek száma itt később elérte a hatmilliót. Németország már a válság kirobbanása előtt 5 milliárd dollárnyi hitellel rendelkezett, aminek a felét, 2,5 milliárdot a jóvátétel fizetésére fordítottak. Sok történész a magas munkabérekben látja a gazdasági problémák forrását, aminek hatására folyamatosan veszített aranytartalékaiból az ország. 1931 júliusában nem sokkal a Kreditanstalt bejelentése után csődbe ment a Darmstädter- und Nationalbank. Az USA után Németországot sújtotta a leginkább a válság, ezért is erősödhettek meg annyira a szélsőséges pártok.

Nagy- Britannia válsága is megkezdődött néhány hét múlva, és még az olyan kevésbé iparosodott országok is megszenvedték a mélyülő gazdasági hanyatlást, mint Franciaország és Olaszország.
Rohamosan csökkent például a kávé, cukor, gyapot és selyem iránti kereslet, a termelő országok sora szegényedett el Brazíliától Japánig.

Magyarországon főként a mezőgazdaság került bajba, mert a hazai terményeket csak sokkal alacsonyabb áron lehetett eladni külföldön. Az ipar termelése is csökkent, és hatalmas tömegek veszítették el munkájukat.

A válság leküzdésének alternatívái

A valuta leértékelése
Meglepő módon végül Anglia, aki korábban a legerősebben ragaszkodott az aranystandardhoz, tért le róla először 1931 szeptemberében. A skandináv országok rögtön követték Angliát. Az aranyalapról való letérés mellett valutájukat is leértékelték, ami rendkívül kedvezően hatott a gazdaságra. Ezeknél az országoknál sokkal előbb elkezdődött a gazdasági fellendülés, nem tudott annyira elmélyülni a válság.
Az „aranyblokk” országok (Franciaország, Belgium, Svájc, Csehszlovákia) sokkal később követték az angol példát, így helyzetük a letérésig fokozatosan romlott. Közülük elsőként Belgium tért le 1935-ben, utolsóként pedig Franciaország 1936-ban. A letérést követően náluk is megkezdődtek a pozitív hatások.

Kötött devizagazdálkodás
Németország, a közép- és kelet-európai országok hivatalosan nem tértek le az aranyalapról, de gyakorlatilag igen, mivel bevezetik a kötött devizagazdálkodást. 1933-ig szigorú restriktív politikát folytatnak.

A bankválságok hatásai
A pénzintézetekkel kapcsolatos intézkedéseket a válság során átgondolták, ennek eredményeként lett ez a leginkább szabályozott terület, ami napjainkban is igaz. Új banktörvények születtek és bankfelügyeleti hatóságokat hoztak létre a betét tulajdonosok védelmére. Sok országban a bankválságot csak az állam volt képes megoldani (Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország), így sok nagybank került állami tulajdonba.

Hatása Magyarországon

Magyarország a válság előtt
Magyarország helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódni látszott az I. világháború és Trianon megrázkódtatásai után. Ehhez a hátteret az időszakban jellemző világgazdasági konjuktúra teremtette meg: a magyar termékek számára kedvezőek voltak az értékesítési lehetőségek külföldön, szükségleteit is viszonylag könnyen be tudta szerezni az ország, illetve a kedvező külföldi hitelek is elősegítették a viszonylagos fellendülést. A gazdasági válság ezeket a feltételeket egy az egyben megszüntette.

Az agrárválság
Hazánk legjelentősebb gazdasági ágazata a mezőgazdaság volt, amely a korabeli kivitel 70%-át bonyolította. Mivel a válság túltermelési válság volt, a világpiac összehúzódását okozta, nehéz volt értékesíteni a magyar gabonát és lisztet, amit Magyarország legfőbb külkereskedelmi partnereinek (Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország, Németország) felerősödő protekcionizmusa csak tovább nehezített. Ismert tény, hogy a túltermelési válság a mezőgazdaságban mindig árcsökkenést eredményez. A válság a magyarországi búzaátlagárakat 1934 elejére mélypontra süllyesztette, ami az egész világon példátlannak számított, csak az argentínai árszínvonal volt hasonlóan alacsony. Az alacsonyabb árak alacsonyabb bevételeket eredményeztek, ami a gépesítés és a műtrágyahasználat csökkenéséhez és ezáltal a terméseredmények romlásához vezetett. A válság alatt a mezőgazdasági termelők rendkívüli mértékben eladósodtak. Életbe lépett az adósvédelem, amely megakadályozta az eladósodott gazdaságok tömeges csődjét. Ezek a gazdaságok helyzetük javulása folytán 1935-36-ban megkezdhették adósságaik törlesztését. Az állam különféle módokon segítette őket: külön alapot hoztak létre a mezőgazdaság támogatására. Vasúti fuvarkedvezményeket adtak, a termelési eszközök árát csökkentették, értékesítési támogatásokkal is segítettek. A gazdavédelmi program egészen 1941-ig működött.

Ipar
Ismert tény, hogy a túltermelési válság az iparban mindig kibocsátás csökkenést okoz, ennek megfelelően a válság alatt közel 20%-kal esett vissza az ipari termelés; a vas- és acélgyártás, a bányászat (szénbányászat kivételével), a kohóipar, a gépgyártás, valamint a faipar szenvedte el a legnagyobb termeléscsökkenést. A mindennapi, nélkülözhetetlen cikkek kibocsátása csak kisebb mértékben csökkent, a textilipar, bőripar, papíripar, vegyipar, villamosipar és a konzervipar pedig növelni is tudta kibocsátását.

Hitelválság
Kialakulása
1926-ban Magyarország eladósodási folyamata megkezdődött, súlyos külső egyensúlyhiány jellemezte ekkoriban a magyar gazdaságot, amit csak újabb külföldi hitelekkel volt képes kompenzálni. Így a Jegybank kénytelen felélni arany- és devizatartalékait, mindezek mellett az I. világháború után megszűnt tőkeimport tovább nehezítette hazánk helyzetét. A külföldi pénzpiacok sorra omlottak össze, 1931 májusában a bécsi Kreditanstalt csődje miatti bankpánik Magyarországra is átterjed, válságba kerül a Rothschild családdal szoros kapcsolatot ápoló Magyar Általános Hitelbank. 1931 nyarán a Jegybank megállapítja, hogy a Magyar Általános Hitelbank elvesztette alaptőkéjének nagy részét. Felmerül egy bankkonszolidációs program szükségessége, ahol esetleg más bankkal való összevonás vagy holding létrehozás révén megoldhatnák a helyzetet.

1931. július 13-án elrendelik a háromnapos bankszünnapot, ami a bankok és a tőzsde teljes bezárásával kívánta felszámolni a bankpánikot. Újbóli megnyitásuk után korlátozták a betétkifizetéseket augusztus 14-ig. 1931. augusztus 16-án aranypengő rendelettel nyugtatják a betéteseket, ami minden augusztus 15-e előtt elhelyezett betétet aranypengő alapra helyez, így megőrzik az értéküket. 1931. július 17-én áttértek a kötött devizagazdálkodásra. További intézkedésként pedig a kormány 1931. december 22-én (transzfermoratórium) hirdet, amiben beszüntették a hosszú lejáratú tartozások fizetését és létrehozták a Külföldi Hitelezők Alapja-t a Magyar Nemzeti Bankon belül. Végül csak 1937-ben került sor megállapodásra a törlesztésről a hitelezőkkel. 1932. júliusban Hitelrögzítő egyezményekben megállapodnak a rövid lejáratú tartozások fizetésének felfüggesztéséről is. 1932-ben Gömbös Gyula nemzeti munkaprogramjában is szerepel a bankkonszolidáció, de ez nem történik meg, mivel az állami vállalatok is törlesztésképtelenek.

A költségvetés helyzete a válság idején
1929-től újra deficites és 1930-ig nem is tudott újabb hiteleket felvenni. Ezt követően hosszú lejáratú kölcsönt szeretettek volna felvenni, de az egyre súlyosbodó helyzet miatt a nemzetközi pénzpiacokon nem került sor a kibocsátásra. Végül rövid lejáratú hitelhez sikerült hozzájutni, amit beruházásokra kellett volna fordítani, de ezt a költségvetés rendezésére fordították. Ezzel a kormány megsértette a genfi feltételeket és Magyarország újra Népszövetségi ellenőrzés alá került. 1938 tavaszáig fennmaradt az ellenőrzés és válságkezelési javaslatokat dolgoztak ki német minta alapján a bevételek növelésére és a kiadások csökkentésére.

A helyzet rendezése
A helyzet rendezése érdekében a kormánynak választania kellett a stabil árfolyam és a pengő leértékelése között, az utóbbit legerőteljesebben az MNB elnöke ellenezte. A deflációs politika végül elhúzódó válságot eredményezett egészen 1938-ig, amikor a megváltozott pénzügyi politikát követően, megkezdődött a növekedés. Ez a stabil árfolyam, ami túlértékelt valutát eredményezett, az exportra rendkívül rossz hatással volt.

A gazdasági válság politikai hatásai

A gazdasági világválság fontos szerepet játszott az 1930-as évek elejére jellemző gyökeres politikai változásokban is. Nagy-Britanniában a munkáspárti kormány meggyengült, és a párt kettészakadt. Megalakult a Nemzeti Kormány, amely leszállította a munkanélküli-segélyt és megnyirbálta a közalkalmazottak fizetését. A kormánynak a „font megmentésére” tett intézkedései sikertelenek voltak, így Nagy-Britannia kénytelen volt letérni a pénzügyi stabilitást biztosító aranyalapról. Fel kellett adni egy másik féltve őrzött gazdasági értéket is, a szabad kereskedelem elvét: a hazai ipar védelme érdekében behozatali vámot róttak ki sokféle külföldi árura. Sok ország átvette ezt a protekcionizmusnak nevezett gazdaságpolitikát, amelynek nyomán világméretekben visszaesett a kereskedelem és késlekedett a talpra állás. Németországban a válság miatti elégedetlenség és harag segítette hatalomra Adolf Hitlert és a nácikat. Hitler – valószínűleg teljesen véletlenül – azt a gazdaságpolitikát követte, amelyre Nagy-Britanniában is tettek javaslatot (akkoriban sikertelenül), mely szerint a kormányoknak költeniük kellene, nem pedig takarékoskodniuk. Nagy közmunkákat kell indítaniuk, amelyekkel munkalehetőségeket teremthetnek, és a gazdaság egészségét helyreállíthatják. A nácik fegyverkezésre és autópályákra költöttek Hitler hódító terveinek megfelelően, és ennek következménye az lett, hogy megszűnt a munkanélküliség, és Hitlerre, mint afféle csodatevőre tekintettek az emberek. Japánban is hasonló szerepet játszott a fegyverkezés. Az Egyesült Államokban a választók ráuntak Hoover elnök jövendöléseire, és Franklin D. Rooseveltet választották elnökké. Roosevelt „New Deal” nevű gazdasági reformprogramja is a nagyszabású kormányzati beruházások indításának mintáját követte, de heves ellenzésre talált, így csak részleges sikert ért el.

A válság utáni világ

Az ipari forradalom harmadik hulláma, mely az USA-ban indult, elősegítette a válság utáni fejlődést. Beindult a kőolaj és az elektromos áram szolgáltatása, a gépkocsigyártás ipari húzóágazattá vált: autópályák, hidak, alagutak, benzinkutak és javítóműhelyek, autós vendéglátó-egységek épültek szerte a világban. Megindult az első (London-Párizs) légi járat is. A hírközlést segítette a rádiózás elterjedése. A háztartásokban megjelennek az elektromos háztartási gépek, s az első műanyag, a bakelit.

vissza az elejére